Élek....Élek? Avagy a mindennapok hálójában nőként…

A Sex és New York-ból megtanultuk, hogy „a 40 az új 30”, nálam lefordítva 30 az új 20! Avagy mégsem?

Magamból kiindulva sok 30 feletti nő elgondolkozik azon, hogy vajon eddigi élete alapján mennyire mondható elégedettnek, sikeresnek vagy boldognak. Illetve miért is érez valami hiányt, mert hát a legtöbben bizony érzünk. Ki drasztikusabban, ki kevésbé. Van, akinek a külseje megváltoztatása okoz gondot, van, akinek a párkeresés vagy épp ellenkezőleg a családra nem jut elég ideje…De egy biztos magunkra a legkevésbé…

Sajnos a mai világban egy nőnek polihisztornak kell lennie, legalábbis mi is szeretjük ezt elhitetni magunkkal és mindent elvárni ettől a nőtől, mert hát a társadalom és média is ezt közvetíti felénk. S itt most igen az önálló, erös nőkről beszélek, azokról, akik felveszik a kesztyűt és a jég hátán is megélnek. Mert ezek azok a nők, akiktől mások és ők saját maguk is a leginkább elvárják, elhiszik, hogy meg kell tenniük mindent. Mert, ha jól akarjuk csinálni akkor jó vezetőnek, jó háziasszonynak, jó munkaerőnek, jó szakácsnak, cukrásznak, topmodellnek, vadmacskának vagy épp ezermestereknek kell lennünk és legtöbbször 1 napon legalább 3-4 területen megállni a helyünket. Mégis, „aki szép az reggel is szép”! Nem tűnhet fel az összetörtség és nem elnézhető a 3-4 hetes borosta, mint egy férfinál! Mégiscsak nő vagy!

Leírva elég bután hangzik, de sajnos ma már nem az a világ van, mint régebben. S ezzel nem azt mondom, hogy a régi jó volt, csak azt, hogy nem javítottuk, hanem duplikáltuk a feladatokat.

De mire is gondolok: Egyszer egy utam során Tunéziába az idegenvezető azt mondta „Kellett nektek nőknek a nagy emancipáció meg feminizmus, hogy szavazhassatok meg minden…Addig csak otthon kellett helyt állni mostantól pedig még 6-8 órát dolgozhattok is mindezek mellett, hát ne siránkozzatok, Ti akartátok”. Nos, nem hinném, hogy a feminizmus erről szól/ szólt, de az igaz, hogy a háztartás, gyermeknevelés és átlagosan a családi „ügyintézés/ problémamegoldás” legtöbbször a nőktől elvárt, mellette pedig ugyanúgy dolgoznak napi 8-12 órában, mint egy férfi.

Ma Magyarországon pedig az átlag családokban, mindenképpen szükség van a két keresetre, nem engedhetik meg a családok, hogy a nő ne dolgozzon vagy akár csak félállásra szorítkozzon. Ennek eredményeképpen, felgyorsult világunkban nemhogy a kötelező dolgokra nem jut sokszor idő, de legkevésbé magunkra. S kétségbeesetten nézzük, hogy nincs honnan elvenni, nincs miből csippenteni egy órát egy jó könyv elolvasására, vagy akár arra, hogy nyugodtan leülhessünk és lelkiismeret-furdalás nélkül megihassuk a borunk és elmélkedjünk a világ dolgain vagy épp egy jó online tanfolyamon vegyünk rész, amolyan kedvtelésből….

Szabadulás az idő fogságából....

Mégis akkor mit lehet tenni? Nos, legtöbbször beleragadunk és próbáljuk a napi dolgokat elintézni. Néha pedig belenézve reggel a tükörbe megállapítjuk, hogy nagyon gyorsan el kellene kezdeni foglalkozni ezzel a testtel mert lassan magunkra sem ismerünk. Tükörképünk, mint egy idegen tekint vissza ránk. Lelkünk szomjazik…

Sajnos azt kell mondanom, hogy semmit sem adnak ingyen, főleg nem időt. Energia és befektetés kell ahhoz, hogy nyugodt pillanatokat találhassunk, ami egy paradoxon.  De ez van, ha nem vásárolsz be és nem kezdesz el főzni, nem lesz vacsora az asztalon.

Mit lehet tenni?

 Első feladat: Mérlegelj!

Lehet, hogy mások elvárják és beleszoktál, belenyugodtál azokba a dolgokba, amik nem nyújtanak élvezetet és nem is érted miért teszed, de teszed…  Gondolok itt például a legyen legalább heti 3 nap meleg vacsora, bármi is történik, hiszen a férjnek ennie kell, ez a feladatod… S még hosszú lenne a lista, mely mindenkinél más és más, de a közös, hogy sokszor stresszt, túl nagy erőfeszítést okoz és nem kell mindenáron, nem hal bele senki ha néha mellőződ, mert más lesz a fontossági sorrend… Azt kell mondjam, először ezeket a dolgokat kell mérlegelni. Te milyen ember vagy? Szeretsz főzni? Ha igen, rendben, mert ez akkor egy pozitív dolog. Akkor viszont nem, amikor a munkahelyeden például pályázati leadás van és egész hónapban késő estig dolgozol? Hát, akkor enged el! Nem leszel rossz feleség, mert azt mondod holnapig megvár a mosatlan, vagy ezen a héten is rendeljünk pizzát… Persze senkit sem arra sarkalok ezzel, hogy legyen rendetlenség, vagy ne figyeljen a háztartásra, hanem arra, hogy ha arra vágyik a lelked a tested, akkor mosogatás helyett, igyál meg 1 pohár bort hazaérve és ne legyen lelkiismeret furdalásod emiatt! A férjed is tud rendelni, ne adj isten egy rántottát elkészíteni… Lopj időt onnan, ami feszülté tesz, ami nyomás és stressz alatt tart az elhagyhatatlan dolgokon felül.

Második feladat: Ne legyen lelkiismeret -furdalásod! Legyél büszke magadra!

Ne szégyellje magát senki azért mert másoknak megy. (Valóban megy?) Láthatunk ezernyi konyhatündért a tévében és tökéletes anyukát, 3 gyerekes fitnesz győztes mamát. Nem, TE nem vagy rosszabb! Ők máshol nem teljesítenek vagy épp van segítségük. Hidd el, nincs tökéletes. Lehet annak a nőnek, akit látsz van egy bejárónője, babysitter-re vagy épp nincs állása, vagy kötetlen. Nem is számít, a lényeg, hogy Te a lehetőségeidhez képest mindent megteszel. A világ kizsigerelő jelenleg, akkor vagy erős, ha tudsz megálljt parancsolni, nem pedig akkor, ha zombiként végig gyűrsz 5-10 évet, majd totálisan kiégve betegségekkel küzdesz!

Harmadik feladat: Vállald!

Minden emberben megvan, hogy ragaszkodik a megszokottakhoz. Ha heti 5-ször vacsorát főzöl és egyszer csak nem teszed, akkor biztos, hogy a férjed kérdőn nézz majd.  Nem rosszból (bár, van aki igenis szemre hányja, de most vegyük a jobbik verziót) hanem mert megszokta. Ha megszoktatod a gyerekkel, hogy mindig elpakolsz helyette és egyszer csak nem teszed, hanem kötelezed rá, hogy ő tegye meg, nos nem lesz kedélyes a fogadtatás. Ezeket a harcokat meg kell vívni, a változás mindenkit érint és nem szabad feladni azért, mert másnak nem tetszik! Mindenkinek joga van ahhoz, hogy olyan életet próbáljon meg élni, ahol úgy is érzi, hogy él!

Negyedik feladat: Tarts ki!

A változás nem csak a családodat vagy külvilágot érinti, hanem leginkább Téged! A te lelkedben végbemenő folyamatok lesznek a legnehezebbek: „Lelkiismeret-furdalás, kétségek, konfliktusok stb.” ilyenkor a legkönnyebb kiútnak az kínálkozik, ha visszatérünk a régi kerékvágásba, de akkor semmi értelme nem volt! Tarts ki! Tanuld meg élvezni a változást, mert igen a jót is tanulni kell és a változással járó helyzeteket is meg kell tanulni kezelni.

Nem mondom, hogy én így teszek, hanem hogy megpróbálok így tenni, mert eldöntöttem! Elég volt a tükörből visszanéző, egyre öregedő és szürke nő látványából!! Nem kell, hogy elsőre sikerüljön, nem fog, nem lesz temérdek időd magadra, de ha elkezded, szép lassan, megtanulod élvezni a dolgokat és talán megtanulod értékelni azt a testet azt a lelket, ami mindig kitartott melletted és gyűrte szó nélkül a mindennapokat! Tanuld meg megbecsülni!

KEZD EL!!