A lelkek tánca….

Felkér egy idegen, TE igent mondasz, lehet Te már profi táncos vagy, ő nem, lehet Te nem táncolsz jól, de ő igen, vagy akár mindketten hivatásos táncosok vagytok. Ez nem is lényeges, hiszen senki sem tudja, idegenek vagytok a helyen.

Elindul a zene, ha egy tengerparton a naplementében történik a tánc már lesz egy alap varázsa, nem úgy mintha egy teremben történne, de ez sem számít, hiszen ez csak külsöség, a külvilág számára fontos pusztán.

A tánc elkezdődik…

 Nincsenek kötelező lépések, próbálhatok sablont követni, de nem azonos formációt tanultatok, csak a másikra számíthatok. A férfi irányít a táncban! A férfinak kell vezetnie, finoman jelzi számodra az utat, s ha jól vezet, akkor Te letáncolod a formációt. Lehet új, kitalált lépés, lehet jól bevált és sokszor használt. De a lépések egymást úgy követik, mint egy születés: pici embrióból elkezd növekedni egy csoda. Ilyen a tánc is, nem tudod előre milyen lesz a külseje, a teljes kis lény, nem tudod milyen lesz a lelke, egyszerűen csak nézed a fejlődését az ultrahangon át és átadod magad a csodás érzésnek, hogy fejlődik...

Mert a lényeg, hogy mit érzel, mit éreztek!  A tánc a maximális egymásra figyelés. A tánc akkor jó, ha megszűnik a lépésekre figyelés, ha nem kifelé táncolsz, nem azoknak, akik néznek. Egy igazi táncban megszűnik minden, csak TE leszel és Ő. Már nem kell figyelned merre vezet és ő sem arra figyel, hogy mi legyen a következő lépés. Egymás rezgéseit követitek, a szívetek egybeolvad és teljes lelketekkel, testetekkel átadjátok magatokat a pillanatnak.

A mozdulatok hol hevesek, tüzesek, hol lágyak, lassúak. A nő csípője tökéletes nyolcasokat alkot, a férfi minden lépésébe rendíthetetlenül beleáll. Izzani kezd a levegő, parázslani kezd a testetek. Sokkal mélyebb ez holmi szexuális vágynál, ez más, mélyebről jön, a lelkeitek a testeiteken keresztül mutatják meg magukat és a két lélek együtt táncol. A test egy báb lesz a tökéletes harmóniában. A nézők ámulnak, milyen szépen táncol a pár, fogalmuk sincs róla, hogy most látjátok egymást először és nem tudják mi zajlik valójában. Érzik, hogy valami történik ezért akaratlanul is titeket figyelnek, de értelmezni nem tudják. Az idő hirtelen megáll és eszetekbe sem jut hogy vége lehet.

Már a zene is csak egy háttér, egy játékot játszotok, nem tudjátok, nem tudatosan, de testetek játszik egymással és a lelketekkel táncoltok. Mikor véget ér a zene, hosszú pillanatokig a fiú még tart a karjaiban és Te sem mozdulsz. Majd mintha mély álomból ébredtetek volna, hirtelen körvonalazódni kezd, hogy pontosan hol is vagytok….

Tudjátok, hogy varázslat történt, de ha szavakba kellene foglalni, valószínűleg egyikőtök sem tudná. Mintha egy romantikus filmrészlet elevenedett volna meg…

A közönség tapsol, megvannak győződve, hogy összeszokott táncosok vagytok, fogalmuk sincs arról a csodáról, ami történt. Ez csak a Tiétek! S örökre megmarad az emléke.