Az ajtó...
Csak egy ajtó..
Hosszú idő után találkoztunk újra. Leültünk kávézni, tudtam, hogy mesélni akar, de nem biztos benne, hogy megérteném, láttam, hogy fél. Nem akartam hazudni, hisz lehet, tényleg nem fogom megérteni, így csak türelmesen vártam. Belekortyolt a kávéba, mély levegőt vett és belevágott..
Az elején…
Tudod, amikor fiatal lányok voltunk, no és naívak (nevetett) még minden olyan impulzív volt. Tudtam lelkesedni, őrülten szeretni és éreztem a görcsöt a gyomromban, amikor „AZT” a fiút megláttam. Repesett a szívem és elsöprő érzések kerítettek hatalmukba.
Aztán telt az idő, rengeteg csalódás, fájdalom ért, s közben felnőttem, bölcsebb lettem, realista. A felnőtt szerelmek is tudtak elsöprőek lenni, de ...