Örökös körforgás...

Vannak időszakok amikor azt gondoljuk, most egész jó, most mennek a dolgok, nem is figyelünk rá, reméljük, hogy minden így marad, hiszen végre kicsit könnyebb, annyi küzdelem után. Aztán hirtelen egy szempillantás alatt omlik össze újra minden, s igazán minden. Ilyenkor általában nem csak 1 trauma ér, hanem sorozatos, mintha Murphy avagy a sors téged szemelt volna ki, hogy jól móresre tanítson, mert épp a többi emberrel nincs dolga, baromi nagy unalmában pedig veled szórakozik. Nem csak a munkád veszíted el, a kocsid is kihal alólad vagy a párkapcsolatod a házasságod kerül holtpontra, s nem elégszik meg azzal, hogy nagy levegőt akarsz venni és gyorsan megoldani, addig ostorozz amíg teljesen a mélypontra kerülsz.

Jön a depresszió és kénytelen vagy egy nap felébredni és látni, hogy itt vagy 30 feletti nőként és úgy érzed semmi sem jó az életedben, semmi nem működik.

 Számot kell vonnod, hogy miért nem tartatsz sehol. Persze a sehol csak a saját elvárásaid szerint, hiszen egész életedben küzdöttél és a jég hátán is felmásztál a rohadt hegyre, hogy elérj valamit, de az általad felállított elvárások / célok valahogy nem jöttek, még mindig nem érted el igazán.. Az idő pedig nagyon gyorsan szalad és szorongatja a torkod. Mindig ugyanaz a körforgás, egy ideig jó aztán megint jön a krach és összetörik minden, kezdheted elölről…

Erős nő vagy, mindig harcos voltál! De mikor lesz már ennek vége? Miért mindig Te? Kérdezed. Míg mások gyereket nevelnek vagy épp jól érzik magukat, te iszogatod otthon az esti bort és próbálsz nem teljesen és végérvényesen összetörni. Na innen szép felállni és meglátni a kiutat…

Azt szokták mondani, hogy egy erős nő megbirkózik bármivel, önálló és ez bejön a férfiaknak. Nos, igen persze, távolól, de együtt élni ilyen nővel, bánni vele már nehéz, mert, ha egy ilyen nő törik össze, FÉRFINAK kell lenni (nagybetűkkel) hogy rájöjjön most segíteni kell és nem utolsó sorban tudja is hogy kell kiráncigálni ebből és láttatni a fényt az alagút végén… S lássuk be, ez ritka… Neked kell megoldanod, de milyen jó lenne, ha gyenge és tesze-tosza nőként élnél, akkor nem várnák el Tőled, hogy megoldod egyedül, ahogy megszokták…

Először is be kell látnod, hogy valami el van tolva, az élet azért dobja a sarakat sorozatosan, mert megállít, mert valamit rosszul csinálsz. Oké de mit? Csak boldog akarsz lenni, mint más! Ez baj?

Nos, nem, viszont lesz egy reggel amikor felébredsz és látod, hogy évek óta ugyanabban a körforgásban vagy! Tehát, ahhoz, hogy ez változzon, változtatni kell, átgondolni mit is akarsz és megpróbálni elérni a legkilátástalanabb helyzetben is! Azonban ez rohadt nehéz. Van egy életed, felelősségeid, számláid, férjed vagy bárki és nem lehet egyszer csak az ellenkező irányba elindulni, hogy esetleg megakadályozd azt hogy újra és újra ugyanazt éld át. Nem mehetsz külföldre pénz nélkül mert menekülnél, nem hagyhatsz itt mindent…S itt a kockázat is, mi van, ha mindennek hátat fordítasz de az új irány még rosszabb lesz? 30 felett már nem ugrálsz úgy mint 20 évesen amikor tudtad még bármit megtehetsz..

Azt hiszem a megoldást senki sem fogja tálcán kínálni, mert az emberek nagy része, ha rossz is kicsit, belenyugszik és él tovább. Néha küld egy sírós emonjit a facebookra és ennyi… De vannak, akiket a sors jobban noszogat, akiket nem hagy, mert annyi sz.rt dob, amibe nem lehet belenyugodni és Te nem is az a típus vagy. Ekkor kell valahonnan a semmiből egy rohadt nagy levegőt és energiát venni és ha nem is mindent feladva de változtatni! Meg kell tanulni kockáztatni, mert késő lesz!  Remélni kell, hogy a sors előbb utóbb, ha látja, hogy próbálkozol, kegyes lesz és dob egy csontot vagy kettőt, hogy jó is legyen végre. Persze depressziósan, ülni a pizsiben egész nap, feladni, ez lenne a legjobb, de Te nem teheted meg, mert vannak kötelezettségeid, vágyaid, álmaid.

Ilyenkor jönnek azért alternatívák, de ebben a helyzetben inkább azok is csak bonyodalmakat okoznak. Felkínálják a változás lehetőségét de nem adnak biztosítékot semmire!

Neked kell dönteni, s hogy hogyan? Azt hiszem, néha csak menni az érzéseid után, mert, ha az agyad és a szíved is egyszerre beszél akkor sosem fogsz lépni! Kell egy csipetnyi türelem (az a legnehezebb) egy csipetnyi bátorság és remény, hogy lesz jobb. Lehet hülyeséget teszel, ha beleugrasz a semmibe, de lehet, ha nem teszed akkor soha de soha nem szűnik meg a körforgás. Mert lépni kell, állj szembe a tükörrel és kérdezd meg magadtól, hogy mi lesz, ha így marad? 10 év múlva is boldogan tudnál tükörbe nézni, ha újra elfogadod a szar munkát? Ha belenyugszol abba, hogy vársz valaki döntésére, ami talán sosem lesz az igazi? Nincs pontos recept, egy biztos, hogy nagyon nehéz, de legalább kezd el, indulj el! Vagy ugorj nagyot a szakadékba, mindegy kicsi vagy nagy lépés a lényeg, hogy VÁLTOZÁS KELL! Mert, ha nem akkor a tükörképed 10 év múlva nem lesz elnéző!!!

Mély levegő, utolsó energia! ÁLJ FEL! INDULJ EL!